ENSZ - Egyezmény a kínzás ellen
Nemzetközi jog
A nemzetközi jog és a nemzetközi egyezmények kiemelt felelősséget delegálnak a kormányzatokra a kínzás megakadályozásában.
Azok az államok, amelyek aláírták az ENSZ egyezményt, elkötelezték magukat a saját országukban a kínzás megelőzése mellett, és továbbá amellett, hogy ellátják a kínzás áldozatait – a lehető legteljesebb rehabilitációt nyújtva számukra.
Ezért, a kínzás eltörléséért végzett munkájuk részeként, az IRCT hálózata és partnerszervezetei aktívan lobbiznak a még nem aláíró államoknál, hogy ratifikálják és alkalmazzák az ENSZ egyezményt.
ENSZ - Egyezmény a kínzás ellen
Az Egyesült Nemzetek A kínzás és más kegyetlen vagy megalázó büntetések elleni nemzetközi egyezménye (UNCAT) tisztán és érthetően tárgyalja a kínzás természetét. Meghatározza továbbá a megelőzésben, az elkövetők felelősségrevonásában, a képzésben és oktatásban, a kínzás áldozatainak kárpótlásában és rehabilitációjában vállalt állami kötelezettségeket.
Az Egyezmény megerősíti a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok fennálló tilalmát, azáltal, hogy a nemzetközi felügyelet számos formáját biztosítja az egyezménytaláíró országok számára.
Az Egyezmény megerősíti a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok fennálló tilalmát, azáltal, hogy a nemzetközi felügyelet számos formáját biztosítja az egyezménytaláíró országok számára.
Az Egyezménnyel egyetértő országok elismerik, hogy a kínzást kötelesek megakadályozni és az elkövetőit felelősségre vonni, összhangban az Egyezmény meghatározásaival. Szintén kötelesek azonban megakadályozni és büntetni más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódokat vagy büntetéseket abban az esetben, ha ezt hivatalos személyek vagy más hivatali minőségben eljáró személyek követik el, az ő felhatalmazásuk vagy felbújtásuk, egyetértésük vagy hallgatólagos beleegyezésük mellett.
A kínzás alkalmazásának megakadályozása
Az Egyezmény tagjai kötelesek hatékony törvényhozási, adminisztratív, bírói és egyéb eszközökkel megakadályozni és megelőzni a kínzás alkalmazását a fennhatóságuk alatt lévő területeken. Az Egyezmény a következő eszközöket említi:
- a büntetőjog szempontjából minden kínzási cselekményt bűncselekménynek kell, minősíteni
- a kínzás tilalmának teljes egészében szerepelnie kell a polgári vagy katonai jogalkalmazó személyek, az orvosi kar, a közhivatalnokok és minden más személy számára szánt oktatási és tájékoztató anyagokban
- rendszeres ellenőrzést kell gyakorolni a kihallgatásra vonatkozó szabályok, utasítások, módszerek és gyakorlat, továbbá az őrizetben levő vagy börtönbüntetésüket töltő személyek őrizetére vonatkozó rendelkezések megtartását illetően
- az illetékes szervek haladéktalanul és részrehajlás nélkül vizsgálatot folytatnak le minden olyan esetben, amikor ésszerű indokok állnak fenn a kínzás feltételezésére
- a tanúk védelemének biztosítás
- a kínzási cselekmény sértettjének azon jogát kell biztosítani, hogy jóvátételt kapjon, és méltányos kártalanításban, illetve rehabilitációban részesüljön
Az egyezmény kiemeli továbbá, hogy egyetlen részes állam sem utasíthat ki, toloncolhat haza vagy adhat ki valakit egy másik olyan államnak, ahol tartani lehet attól a veszélytől, hogy az illető személyt megkínozzák.
Az egyezmény szintén gondoskodik egy független, nemzetközi testület, a Kínzás elleni Bizottság létrehozásáról, amely egyrészt figyelemmel kiséri és támogatja az egyezmény betartását, másrészt kivizsgálja a kínzással kapcsolatos vádakat az érintett államokkal együttműködésben.
Forrás: IRCT
Hírek
A Cordelia Alapítvány rendezvénye
a Kínzás Áldozatainak ENSZ Világnapja
alkalmából
2011. június 23-án a DocuArt-ban
A rendezvény támogatói:
European Refugee Fund